Vidéki/Városi Nagymamák…
Észre vetted már, hogy a nyugdíjas nagymamák legtöbbjének mindig van egy kis megtakarított pénzük? Itt most persze nem azokra gondolok, akiknek kimagaslóan magas a nyugdíjuk, hanem azokra, akik már egy ideje sajnos egyedül élnek, a nyugdíjuk alig éri el a 100 000.Ft-ot.
Érdemes eltanulni egy-két trükköt, hogyan csinálják.
Ők azok, akik időben összerakják a téli tüzelőre valót, és nem esnek kétségbe, ha valami elromlik és költeni kell rá. Mindig van a zsebükbe egy csokoládé, cukorka az unokáknak, szülinapra egy kis zsebpénz, és ha a városi szülők megszorulnak, még kölcsön is tudnak adni nekik.
Kezdjük is mindjárt ezzel a javíttatással! Mit tesz a városi ember, ha elromlik valami? Bújja az internetet várva a nagy lehetőséget, hogy kamatmentes részletre megvegye, pedig legtöbb esetben javítható lenne. A kamatmentes részlet általában nagy átverés, ha veszed a fáradságot és elkezdesz böngészni az interneten, rájössz, hogy 20-30 százalékkal olcsóbban megveheted, igaz nem hitelre. Nagyszüleink mindig is távol tartották magukat a hitelektől, a mai kor szülöttei mindent azonnal akarnak, jobbat, szebbet, mint másé, sok olyan tulajdonsággal rendelkező gépeket, telefonokat, kütyüket, amit bonyolultsága miatt ki sem tudnak használni.
Ugye Ti is emlékeztek Nagyszüleink állandó szavajárására?
- Oltsd le magad után a villanyt! És bizony nem oltották le helyettünk fel kellett kelni és leoltani, így azután előbb utóbb megszokta az ember.
- Ne pancsolj a vízzel! Hát bizony nem volt sarokkádban pancsolás.. Pedig abban az időben még nem szajkózta annyira a média,(már ahol volt), hogy mekkora kincs a víz és kifogyóban van. Locsolásra ahol lehetett összegyűjtötték az esővizet, ettől szebbek is lettek a kerti virágok, zöldségek.
- Addig nem kelsz fel az asztaltól, míg meg nem eszed az ételt (na, ezt nem nagyon szerettem), és nem került a szemétbe annyi étel, amivel még egy ember jól lakhatna.
Télire a kamra polca roskadozott a lekváros, -és befőttes üvegektől, liszt, tojás, zsír, mindig volt otthon, egy nagy zsák krumpli, felfüggesztve pár szál kolbász.
Nem jártak minden nap boltba, nem csábultak el az áruházak akciós termékeitől, amiket mindig úgy pakolnak, hogy kiüsse a szemet és miért is ne vennéd meg, hiszen most olcsóbb, és mikor hazaérsz, döbbensz rá, hogy leszaladtál kenyérért és már megint teli szatyorral értél haza, túllépve a heti konyhai költőpénz kereted.
